Ez az alskála azt méri, mennyire helyezed folyamatosan mások szükségleteit a sajátod elé, gyakran anélkül, hogy ezért cserébe hasonló figyelmet kapnál. A magas pontszámú emberek gyakran ők azok, akik mindig meghallgatják mások problémáit, mindig találnak időt segíteni, még akkor is, ha ez a saját rovásukra megy, és úgy érzik, bármennyit is adnak, az sosem elég.

Ez a mintázat gyakran abból ered, hogy gyerekkorban a saját szükségletek kifejezése nem volt biztonságos vagy elfogadott, így az önfeláldozás vált a szeretet és elfogadás megszerzésének útjává. Hosszú távon azonban kiégéshez és neheztelő érzésekhez vezethet, ha valaki sosem tölti fel a saját tartalékait.

Alacsony pontszám esetén valaki egészséges egyensúlyt tart a mások iránti gondoskodás és a saját szükségletei között, és nem érzi bűntudatosnak magát, ha magával is foglalkozik. Segíthet, ha mielőtt igent mondasz egy kérésre, tudatosan megkérdezed magadtól, van-e rá valóban kapacitásod, és hogy ez most mennyire megy a saját károdra.